1913. november 5-én látta meg a napvilágot született Indiában ,Dardzsiling-ben, Vivian Mary Hartley néven. Apja Ernest Hartley még az 1900-as évek elején költözött Indiába alig húszévesen. Tisztviselői állást kapott Calcuttában, de Ernest gyorsan feltalálta magát és állandó tagja lett az English Speaking Royal Theatre-nek. 1911 őszén házasodott össze feleségével az ír származású Gertrude Robinson Yackje-val. Majd 1913-ban megszületett a kis Vivian, aki már akkor is élénk érdeklődést mutatott a színészet felé. Apját elbűvölték kislánya további fellépései, édesanyja azonban elégedetlen volt. Nem akarta, hogy lánya muzulmán környezetben nevelkedjék, így Vivian 2 hónappal 7. születésnapja előtt, legfiatalabb növendékként bevonult egy angol zárdába, ahol 13 éves koráig nevelkedett. Később tanult még Olaszországban, Párizsban és Ausztriában is. Ez utóbbi nagyon a szívéhez nőtt.

Vivien mindig is színészi ambíciókkal bírt, 1931-ben  felvették a londoni Királyi Színművészeti Akadémiára. Ettől függetlenül egészen fiatalon férjhez ment Leigh Holdman-hoz, akit később egy lánygyermekkel is megajándékozott. Eközben Viv nem mondott le tervéről, bár színészni tanulmányait abba kellett hagynia családja miatt. Első híresebb szerepe a The Mask of Virtue volt 1935-ben. Kiváló kritikákat kapott és hírneve is nőni kezdett. Közben azonban teljesen beleszeretett az angol színház "hercegébe" Laurence Oliver-be. A dolgot tetézte, hogy Larry-nek (Oliver beceneve) már volt egy felesége és egy fia is. Ennek ellenére együtt "elszöktek". 

Vivien számára a nagy áttörést és a világhírnevet az Elfújta a szél Scarlett O'Hara-ja, mindenidők legnagyobb női főszerepének megformálása hozta meg. Viv maga is olvasta a könyvet és rettenetesen akarta a szerepet, amelyet meg is kapott és hatalmas sikerrel játszott el. Alakításáért 1939-ben az Oscar-díjat is elnyerte. 1940-ben végre összeházasodhatott Larry-vel. A színésznőnél ezek után jelentkezett az állanó, szűnni nem akaró köhögés. Ennek következménye képpen pár évvel házaságuk után az orvosok  tuberkulózist állapítottak meg nála. Viv a betegséget a kezdetekben elég jól vette. 

1945 környékén kezdőttek Vivien dühkitörései, melyek egyre csak gyakrabban ismétlődtek meg. Az ötvenes évek környékén ez odáig fajult, hogy ideggyógyászhoz fordultak. Ezek után a színésznő nagyából rendbe jött, de férjétől eltávolodtak. Larry gyakran meg is csalta feleségét, ezért az színésztársaival került viszonyokba. Peter Finch-vel szerelembe is esett. Gyakran utazgattak együtt. 1960-ban Laurence és Vivien elváltak, a színész haláláig az ágya melletti szekrényen tartotta Vivien képét és Lady Olivier-nek nevezte. Olivier a válás után egy évvel újra megnősült. Viven is új kapcsolatba ment John Merivale-vel. Életünk stabilnak tűnt, de Vivien bevallotta: "Inkább legyen rövid életem Larry mellett, mint hosszú – nélküle.”. 1967-ben a tuberkolózisa áttért mindkét tüdejére és a színésznő már nem volt elég erős, hogy küzdjön ellene.

Ez év július 7-én hajnali kettőkor(tehát már 8-án) Merivale holtan talált rá a színésznőre, aki  valószínűleg a fürdőszobába igyekezett, de közben tüdeje megtelt folyadékkal, és összeesett. Merivale értesítette Oliver-t és a volt férj azonnal a helyszínre sietett. A holttestet elhamvasztották; hamvait a lakása Tickerage Mill, közelében fekvő tóba szórták, az angliai Blackboys, East Sussex, környékén. A temetést St Martin-in-the-Fields templomában tartották, ahol a búcsúbeszédet John Gielgud színész olvasta fel. Az Egyesült Államokban ő volt az első színésznő, akit a „The Friends of the Libraries at the University of Southern California” is ünnepélyesen elbúcsúztatott. A rendezvényt istentisztelettel egybekötve rendezték, és bemutattak egy válogatást Leigh filmjeiből. Kollégái közül George Cukor mondott búcsúbeszédet

Saját írás - ne lopj!